Valós és Valótlan

A cím nem arra utal, hogy nagyon lent vagyok, úgyhogy ne aggódjatok. :D Azért nem írogattam mostanában, mert melóztam. ^^ 

Jobban mondva ez még önmagában nem okozott kiesést, csak az ebből adódó fáradtság. XD

A meló amit találtam, címkézési munka  a Müllernél. Mert mint ugye tudjuk, a Müller német cég, és ezét a termékeken németül van a szöveg és mivel mi Magyarországra, Szlovéniába és Horvátországba szállítunk, ilyen nyelvű matricákat kell rájuk felragasztani, attól függően, milyen városba szállítunk éppen. Minden nap meghatározott mennyiségű árut szállítunk egy-egy városba, szóval (nagyjából) úgy van kiosztva az áru, hogy a munkaidő végére végezni lehessen.

Az árukat 16 szalaghoz osztják fel, mindegyik szalagnak mindkét oldalán egy-egy ember van aki címkéz, másik kettő pakol a szalag végénél, és a szalag elején két emberke bontja fel a cuccokat, és beolvassa a vonalkódot, valamint címkét nyomtat.  (ezzel is kapcsolatos lesz a következő bejegyzésem majd...)

Mi meg ragasztunk mint állat. :D
Jól belejöttem, második alkalommal már ellestem a régiektől a technikát hogy hogyan kell gyorsan és hatékonyan csinálni, úgyhogy meg is lettem dícsérve.^^

Mindkét nap olyan helyre osztottak be ahol már régi emberek vannak, szóval tartani kellett a ritmust mert mindenki úgy dolgozott mint atom. XD

A szalag nem megy túl gyorsan, ellenben az ember ha lehúz úgy 30 tusfürdőt, és elkezdi ragasztgatni, nem lehet csak azzal elfoglalt, hanem ahogy szépen jönnek sorba az áruk, húzni kell le folyamatosan, és tulajdonképpen így szépen fel kell halmozni magunknak a cuccot, és van mikor az embernél ott van már vagy 20 kiló milka csoki, 40 tusfürdő, 5 kiló macskakaja, és még jön az áru... XD Ilyenkor az ember nagyon be tud pörögni (már aki, aki nem annak ilyenkor halál :D), és igazából nincs pihenő.
Délutános műszaknál 7 órakor van egy 10 perces pihi, aztán gyí tovább, ellenben délelőtt fél 12 és dél között van egy fél óra, hát az nagyon jól esik az embernek, pl én szombaton délelőttös voltam, ötkor keltem, és 7-kor már nekiálltam címkézni, és ezt folyamatosan fél 12-ig, megállás nélkül. 

Na meg hát persze tulajdonképpen végig kell állni a 7 órát mindig, ami azért nem olyan kényelmes.^^"

De hát ez van, és alapjába véve jó meló, főleg, hogy megfizetik.^^ Úgyhogy tök jó, és örülök hogy meglett ez a meló, elvagyok vele. : ) A monotóniát mindig is jól bírtam, és jól is megy, úgyhogy nincs miért aggódnom azt hiszem. ^^

Amúgy találkoztam elég fura termékekkel. XD Mikor az ember így címkézget, néha összefut ilyenekkel, hogy spenót ízesítésű rizsfelfújt, vagy épp szalonna alakú ruhafogas (WTF), de az ilyenek még nem is olyan durvák, ellenben a múltkor nagyot néztem két terméken. :D

Az egyik:
CITROM ILLATÚ szemeteszsák... Őőő.. Oké. Szóval akkor tegyük ezt össze. Ott a szemetesvödör, beleteszem a citromillatú(!!!) szemeteszsákot, és mondjuk utána beleteszem a tojáshéjat, a romlott sajtot, esetleg belehajigálok pár üres joghurtosdobozt, zacskót, száraz kenyeret, stb... És akkor citromillatot fog árasztani mikor mindez szépen elkezd a természet törvényei szerint rohadni? XD Egyrészt nincs olyan szemeteszsák, ami ezt megillatosítaná. :D
Másrészt meg könyörgöm, TETEJE nincs annak a szerencsétlen kukának? :D Valaki üzenje már meg kommentbe hogy "Hé, nálunk bent van egy konténer a lakásban és ott bűzölög!XD"  (De még azt is becsukják hiszen...)
Szóval ez eléggé meghaladta a felfogóképességem. A másik azonban még ennél is rosszabb! 

KÓLÁS törlőkendő!   HE?? :D Először csak azt hittem rosszul olvastam, de ahogy felragasztottam már úgy 20 darabra a címkét, megbizonyosodtam, ez bizony egy olyan féle nedves törlőkendő, ami minden kétséget egyértelműen kizáróan kólás. 

Szóval... Most akkor az illata kólás, vagy pedig az íze? Komolyan nem értem. Ha az illata, akkor tételezzük csak fel: 

Mire használ az ember egy törlőkendőt? Általában higiéniai célokra, kezet, vagy egyéb, kevésbé nemes testtájakat törölni, pl babáknál (a csomagoláson egy kólát ivó napszemüveges tigris volt, így gondoltam elsősorban gyerekeknek készül ez a sátáni produktum)... Most komolyan, fogja az ember, megtörli vele az ember a kezét, vagy épp történetesen a kisgyermekének a fenekét, és kólaillatot fog árasztani? :D De valahogy bennem az sem a tisztaságérzetet keltené ha kólaillatú lenne a kezem. XD

Abba bele se mertem gondolni hogy mi lenne az értelme annak, ha az íze lenne olyan...

Szóval vannak érdekes dolgok amiken azért lehet mosolyogni. :D
Persze ehhez másmilyen felfogás kell és mindenben meg kell látni a szépet és a jót. ^^

Szerencsére ez nekem MÁR nagyon jól megy. : )

A nap bölcsessége:

"A fejlődés művészete azt jelenti, hogy meg tudjuk őrizni a rendet változás közben, és változni tudunk a rend körülményei között is."

Sziasztok! ^^

Elég régen írtam már és hiányzott a billentyűzetkoptatás, meg mi az hogy hogy néz már ki hogy nem írok már napokóta, úgyhogy gondoltam most már épp itt az ideje, hogy alkossak  valami maradandót. :3

A múlt héten volt a félévzárás, bizonyára mindenkinek aki hozzám hasonlóan tanul még, maradandó élmény volt. :D Remélem hogy mindenki be tudta váltani a saját maga elvárásait... Én személy szerint meglepődtem, mert ilyen jó félévim még soha nem volt. OKJ-s képzésen veszek részt, és nem az lepett meg, hogy ilyen sok ötösöm lett, hanem inkább mások hanyagsága, annak ellenére, hogy ilyen könnyen nem is szereztem még ilyen jó jegyeket.

Ez alatt azt értem, hogy míg nekem majdnem minden tantárgyam ötös lett, szinte alig volt olyan ember az osztályból, akinek ne kellene ezen a héten pótvizsgára mennie valamilyen tárgyból... Ott volt pl a tesi, amire 32 pontot kellett összegyűjteni. 4 sportnap volt, amin ha az ember vette a fáradtságot és részt vett, naponta 6-6 pontot össze tudott gyűjteni, ezen kívül minden hétköznap lehetett menni a suli konditermébe kondizni 2 órára, 1 pontért, vagy a Margitszigetre tekerni, vagy futni, szintén 1 pontért, és minden szombaton lehetőség volt reggel 9-től kb délig túrázni, ami 4 pontot ért...
Erre egy félév volt, mégis kb 5 embernek lett meg a pontja tesiből rajtam kívül a kb 30-ból... O.o
Vagy ott vannak pl az olyan tárgyak, amiből az ember megcsinál egy előadást igényesen, előadja, és megvan a félévi jegye. Egyes embereknek úgy látom könnyebb megbukni és vizsgázni belőle... Vagy pl azok az órák, amiből mondjuk 4 darab volt egész félévben (illetve 4 blokk, ami 4 tanóra, szóval az 16 tanóra... Igazán nem sok ahhoz képest hogy mindannyiunknak szerintem 140 fölött volt még gimiben is a matek-töri-egyéb tárgyak óraszáma), és nem képesek bejönni rá!!

What The Bokrok?!

Úgy értem... Az év elején világosan el lett magyarázva, hogy a gyakorlati órák 75%-án ott kell lenni, különben nem osztályozható senki, mindegy milyen jegyeket szerez.

Na mindegy, semmi extra, csak kicsit megszeppentem, hogy ennyire nem tudja érdekelni az embereket a dolog, mikor szerintem nem bottal ütötték őket, hogy jöjjenek ebbe a suliba, mert felnőtt emberek. 

Elvileg.

Na mindegy. :D

Nem is ez a fő dolog amiről írni akartam, csak ezzel kapcsolatos. Ugyanis mint írtam, nem mindegyik tárgyam lett kitűnő. 11 ötös mellett lett 3 négyesem, és 1 darab kettesem! °O°

És ez a tantárgy pedig kommunikáció és viselkedéskultúra volt, amiből szinte mindenki megbukott. XD A tanárnál 60%-nál kezdődött a kettes és 25 pontos dolgozatokból írtunk KETTŐT. Egész félévben. És volt vele vagy hatvan óránk, szóval el lehet képzelni, mekkora anyagot ölelt fel KÉT DARAB 25 PONTOS DOLGOZAT. O.o

Ezek után nem csoda hogy mindenki utálta a tanárt, és érdekes módon ki is rúgták e hónapban.

A lényeg az, hogy a Kedvesemnek is tök jól sikerült a félévije, és sikerült kijavítania azokat, amiket szeretett volna. : ) Nagyon büszke voltam rá, mert végig szurkoltam neki és öntöttem belé a lelket, hogy sikerülni fog neki, és sikerült is. ^^

Aztán én is megmutattam neki az én félévimet, és ő meg kérdezte hogy mi az a kettes, nekem meg leesett, hogy hoppá tényleg, ezt a két rossz jegyet nem is mondtam neki... és hirtelen leszakadt a pofám. Igaz, hogy nagyrészt ötösöket kaptam, és nem nagyon mondtam el a jegyeimet, de azt mondjuk el kellett volna, hiszen ő is mindig megmondta az övéit. 

És az a fura ebben az egészben, hogy hirtelen nagyon lelkiismeret-furdalást éreztem, amiben csak az a fura hogy a jegyeim miatt sosem volt lelkiismeret-furdalásom, pl anyámnak sem mondtam el, ha tudtam, hogy ki tudom javítani, bár őt nem is érdekelte ha jó jegyet szerzek, csak ha négyes, akkor miért nem ötös, és így tovább... -_-'
Szóval a lényeg, hogy most lelkiismeret-furdalásom lett, pedig nem is hazudtam, sőt, még csak el sem hallgattam direkt, hanem egyszerűen nem gondoltam érdekesnek...
Sőt, Drágám  sem haragudott, de éreztem, hogy kicsit rosszul esett neki, és emiatt lett lelkiismeret-furdalásom. O.o

Kezdek tényleg a jó irányba haladni... ^^ De valahogy nem bánom.

És annyira jó vele. *-* Olyan összhangban vagyok vele, hogy olyan nincs is.^^ Nem találkoztam még hozzá hasonlóval, és annyira jó hogy ilyen szinten elfogad és szereti azt, aki vagyok. : )
Valahogy nem érzem azt már, hogy én lennék és ő, hanem egy nagyon különleges érzés kerített hatalmába...

És az az, hogy már csak mi vagyunk. : ) Mintha a kettőnk lelke már nem különálló részek lennének, hanem egy, de az kétszer olyan erős. ^^

Annyira jó. *-* Annyira jó vele. : )

A nap bölcsessége:

"Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra – s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket."

Na helóbeló ^^

Itt vagyok megint, és gondoltam lezárom a szavazót, nem  várok hónapokig, hátha jönnek még szavazatok. : ) A következő eredmény született:

Te mennél boncolást megtekinteni, ha lenne rá lehetőséged?

• Fujj, dehogy, nem bírom a vért. :o  :

 1  szavazat :  9.1%

• Hát, elgondolkozék rajta. :

 2 szavazat :   18.2%

• Van gyomrom az ilyesmihez, elmennék. :

• Naná, nagyon érdekelne a dolog! :

 6 szavazat :   54.5%

Húha, ezek szerint tényleg olyanok olvassák a blogom, akik hasonló beállítottságúak, mint én ;) :D
Legalábbis úgy látom , több mint fele a szavazóknak benne lenne a dologban. ^^
Büszke vagyok rátok. :D

Amúgy meg sajna elmaradt a boncolás... : (  Pénteken lett volna, de sajna nem jött össze, mert a tanár úrnak nagyon sok dolga volt, így nem tudtunk elmenni. Na nem baj, azért a műtét is nagy élmény volt. ^^ Több anatómia gyakorlatunk viszont nem lesz többet úgyhogy asszem nem fogunk már menni boncolni. >.<

Na mindegy. : ) Örülök, hogy műtétre mehettünk. ^^

Amúgy asszem meg fogom változtatni a szöveg hátterét ebben a boxban, valami világosabbra, úgyhogy ne csodálkozzatok. Ja, és frissítsetek rá párat az oldalra mindig, mert szoktam rajta változtatni néha. ; )

Tegnap este egyébként főztem. ^^ Ratatouille volt a menü. Aki nem ismerné, annak itt van: 

Isteni finom, annak ellenére, hogy hús nincsen benne. : ) Még van egy adaggal, pirítottam hozzá kenyeret, és főztem hozzá egy kis tésztát is, isteni finom lett tényleg, aki teheti, főzze meg. ^^ Csak 3 hagyma, egy nagyobb cukkini és padlizsán, 3 paradicsom, meg egy kaliforniai paprika kell hozzá, meg egy deci olívaolaj és egy evőkanál oregánó + só és bors, meg egy csészényi paradicsompüré. Én ezekből csináltam, és három istenes adag jött ki belőle, ami velem számolva elég nagy mennyiség. ; )

Itt vannak a hozzávalóim ^^

Itt a cucc főzés közben : )

Ez pedig már a kész kaja :3 Isteni ^^

Remélem a képeket mindenki meg tudja tekinteni. : ) Ugyanis ezek facebookról belinkelt képek, csak az a helyzet hogy tök mindegy, milyen privát képeid vannak, ha valaki a kép url-jét kimásolja, bárki meg tudja nézni. ; ) 

Úgyhogy ennyit a facebook adatvédelméről. ^^" A profilomat azonban nem tudja senki visszafejteni ebből, úgyhogy nem gáz. ^^ Csak vigyázzatok, ti mit töltetek fel. ;D

Majd nemsokára jövök egy képes - zenés bejegyzéssel. ^^ Tényleg... Lehet, hogy jönnek a rajzaim. ; ) 

Addig is béke! ^^

A nap bölcsessége:

"A szerelem széppé teszi azt, amink van, visszaadja amit elvesztettünk, sőt azzal is megajándékoz, ami eddig nem volt a miénk."

Na most ismét filozofálgatás következik. : ) Ugyanis okorfos megkérdezte tőlem, hogy mi a boldogság.^^ Úgy gondoltam, ez a téma többet érdemel annál, hogy egy kommentben lerendezzem, így leírom rendesen, egy bejegyzésben. : )

Nos, a boldogság érdekes módon nekem sokkal nagyobb mértékben függ másoktól, mint másoknál. Legalábbis szerintem... De egyébként most amúgy is kitérek arra, hogy milyen értelemben függ másoktól. : )

Olyan értelemben, hogy a boldogságom kb 90%-ban attól függ, hogy a szeretteimnek hogy zajlik az élete, boldogok-e, vagy nem.

Mindig is úgy éltem, hogy azoknak akiket szeretek, mindig segíteni akartam. Ezek alatt főképp a barátaimat értettem természetesen. Próbáltam mindig ott lenni nekik, ha kell, és boldogabbá tenni őket, és jobbá tenni az életüket. ^^

Ezt szerencsére elég jól végeztem, ezért nagyon jó barátokat tudhatok magam körül. : ) Nem azért törődtem másokkal, mert köszönetet kértem volna, vagy vártam volna valamit cserébe, vagy hogy dícséretet várjak amiért én ilyen hú de kedves vagyok.
Egyszerűen azért tettem így, mert sokkal egyszerűbb volt számomra megoldani az ő problémáikat, mint a sajátomat. : ) És amíg nem magammal foglalkoztam, addig az őrület sem környézett úgy, mert tudtam, ha magamba szállok, és az én bajaimat kezdem el számolgatni, gyorsan odajutok, hogy agyalok, és az ugyebár senkinek nem jó, de főleg nekem nem.

Ekkor kezdett kialakulni bennem, hogy farkas vagyok. Ez alatt azt értem csak, hogy azok a jellemzők amik rám jellemzőek, egy farkasra is nagyon jól ráillenek. Jobban foglalkoztam a többiekkel mint magammal, és egyedül halálra lettem volna ítélve, ahogyan a farkas is halott egyedül, mert falkaállat. Én is falkaállat vagyok, és azok tartanak életben, akik körülvesznek engem. Ezért bízok meg bennük ennyire, ezért adnám az életemet is a kezükbe.

És ha valakinek azt mondom, hogy  Barátom, jó nagy B-vel, akkor ő biztos lehet benne, hogy mindig ott leszek neki amikor kell. : ) Még ha nem is mondom mindig, számíthatnak rám.^^

Aztán az életem során jött olyan időszak is, mikor nem törődtem annyit a barátaimmal... Most is kicsit kevesebbet foglalkozok velük bevallom, de most nem úgy, mint akkor, mert akkor hallgattam valakire, aki azt mondta, ne törődjek ennyit mások bajával... Hiba volt.

Azóta már visszatértem a régi önmagamhoz, és boldog vagyok. : )

Ami még boldoggá tud tenni, az az, ha valaki számít rám.^^ Szerencsére belőlük sok van. : ) (mármint a sok alatt 3-4 embert értek, szerintem ez elég sok)

A legtöbb embert az is boldoggá teszi, legalább is törekszik rá hogy megvalósuljon, ha a testi szükségleteit kielégítse. Gondolom mindenki boldogabbnak tudja magát elképzelni egy naagy, kényelmes, tág, fűtött házban, sok étellel és itallal, lehetőleg nem egyedül.

Nekem a testi szükségletek úgy jelentenek csak boldogságot, hogy a legkisebb dolgoknak is tudok örülni. :D

Szoktam hallani a barátaimtól, hogy engem nagyon könnyű boldoggá tenni. :D Hát ez igaz, ha pl találok egy nyalókát a zsebemben, úgy tudok örülni, mint majom a farkának, és nagy boldogan elfogyasztom. ^^ Teli hassal sokkal boldogabb vagyok, mint teli bukszával. : ) A pénz nem boldogít, szokták mondani. Na ez igaz. : )  Mikor megmondták hogy mennyit fogok keresni londinerként, megkérdezték, mi ez a tűnődő arckifejezés az arcomon, csak azt feleltem, hogy épp átváltottam hogy mennyi hasábkrumplit tudnék venni belőle. XD

Nekem a pénz csak egy eszköz, nem örömforrás. Eszköz, amit kajára lehet váltani. :P

Összességében az jelenti nekem a boldogságot, ha mosolyt csalhatok a szeretteim, a barátaim, és a Szerelmem arcára.^^ Egy kis ajándékkal, pár kedves szóval, vagy bármivel. : ) Számomra ez többet jelent bármi másnál.^^

Na és persze ami leginkább boldoggá tesz, az az, hogy végre megtaláltam azt a valakit, aki úgy elfogad, ahogy vagyok, olyan őrültnek, mazochistának, és randomnak, aki valójában vagyok. : )  Ő tesz a legboldogabbá. ^^ És érzem, hogy ez nem fog megváltozni. Mindenki szereti, ha van valami állandó az életében.
Én nagyon szeretem a változatosságot, a szabadban való kalandozást, az utazgatást, és egyébként is nagyon random vagyok, de mégis kell az életembe egy állandó dolog, az pedig Ő, a Kedvesem. : )
Mert akárhová megyek, azt akarom, hogy ő velem legyen. ^^
Boldog vagyok, mikor vele tervezgetem a jövőnket, meg hogy milyen lesz mi minden, és olyan jó, hogy vele nem kell aggódnom amiatt, hogy hogy fogunk megoldani ezt-azt... Meg fogjuk oldani , és ezzel mindketten tisztában vagyunk. : )

Összességében azt hiszem azt tudom mondani, hogy számomra a Kedvesem, és a Barátaim jelentik a boldogságot. ^^

Nektek mi jelenti a boldogságot? Elgondolkoztatok már ezen? ^^

A nap bölcsessége:

"- Miből lesz a boldogság? Mondd meg, úgy szeretném tudni!!!
- Biztonságból, meghittségből, közös dolgokból, önzetlen odaadásból, élményekből, megérzésekből, eszmékből, elképzelésekből, kihívásokból, célokból."

Élet-élet... Miért jutott eszembe ez a szó ma?

A minap jelentkeztem melóra, és úgy tűnik összejön. Ennek hatására tök rendes vagyok, mindig rendet rakok itthon, pontos vagyok, mindent szépen rendben hagyok itthon és takarítgatok.
Amúgy is ilyen vagyok, de nem ennyire, és ez azért van, mert ha melóznom kell az azt jelenti, hogy pontosnak és precíznek kell lennem és így ez kihat rám (pedig még konkrétan egy napot sem voltam XD).

Ez persze egy kicsit monotóniával is jár, hiszen ha az ember ugyanabban az időpontban felkel, ugyanazon az útvonalon elmegy a suliba, aztán haza, ez már önmagában az... Főleg, hogy semmi nem történik nagyjából.

Mikor pedig bámulok ki a fejemből reggel, kómásan, és meghallom ezt, akkor jönnek a gondolatok, és ma eszembe jutott:
Ez az élet?

Cikáznak az agyamban a képek, hogy most hol lennék, mit csinálnék, elképzelt valóságok sokasága kavarog a fejemben, és mindegyik... Mindegyik olyan igazi.
Ez meg, ahogy ott ülök a hideg buszon és mindenki szürke és hideg... Annyira valótlannak tűnik. Hogy pont itt vagyok, és nem ott, ahol lehetnék, vagy ahol kéne lennem azok szerint a gondolatok szerint amik az agyamba férkőznek. O.o

Mintha azok az emlékek, amiket sosem éltem át igazán, teljesen a részeim lennének, és abba a memóriámba égtek bele, amire rá van írva, hogy "Valóság"... Nem tom ez normális-e.

Valszeg nem, de tőlem ez talán megszokott... :D

És amikor agyalok, gondolkozok, és elkalandoznak a gondolataim, olyan távolinak tűnik ez a világ. Ki fogja megmondani, hogy akkor most nekem itt kéne lennem, vagy épp valahol máshol?
Mert én máshol akarok lenni. Most mondjuk erről a világról beszélek, ahol épp vagyunk, és mindenki csinálja  dolgát.^^ Szabad akarok lenni. Vele lenni. Valahol ott ahol senki nem zavar minket, és nem kell aggódni semmiért. Vagyis ez nem érdekel, csak az, hogy vele.

Igyekszem nem elvontan gondolkodni, de valahogy mindig elkalandozik az agyam, pedig nem akarom.

Élet-halál, Jó és Rossz, Isten és Ördög, Test és Lélek... Minden ilyen ellentét eszembe jut, és nem ez a gond, hanem hogy a határon gondolkozom. Mikor tudom, hogy nem találom meg, mert túl sok minden van bennem ahhoz.
Ahogyan más emberek is más-más véleményen vannak dolgokról, és ezért nem tudnak megegyezni soha a dolgokról, úgy bennem is próbálnak létrejönni kompromisszumok, de az én véleményem is változik.
Az élet tényleg fekete-fehér, vagy vannak színek is?  Úgy értem, csak fekete és fehér van, mint jó és rossz, és nincs átmenet? Van hát. Vagy nincs? Természetesen nem tudhatod, kedves olvasó, ugyanis más véleményed van a jóról és a rosszról, mint egy másik embernek, aki épp most ugyanezt olvassa.
Vagy mi a helyzet azzal hogyha valaki mondjuk hisz abban amit nem lát, és utána jön valaki, és azt mondja, hogy ő pedig olyat látott, amiben még ő maga sem hisz el? O.o

Mennyi kérdőjel... "^^

Még szerencse, hogy attól még az én életemben elég állandó dolog van, hogy az ilyen gondolatok (ezúttal) ne rántsanak magukkal az őrületbe. : ) Boldog vagyok, és boldogabb, mint soook sok sok ember együttvéve. ^^

Szóval alapjába véve vidám vagyok, nem kell aggódni, meg tök jól vagyok. : )

Amúgy hallgattam a listát, amit HalfBloodSilver blogján találtam, és hiába volt az első számnak olyan szomorú szövege , amitől máskor sírva fakadtam volna, most mégis csak mosolyogtam.^^
Hogy miért? Hát... Olyan, hogy mostanában ha szomorú számot hallok, akkor nem az jut eszembe hogy jaj, és beleélem magam és de rossz és velem is ez lesz meg lehetne, meg van, hanem egyszerűen... Hallgatom, és eszembe jut, hogy ez velem sosem történhet meg, és milyen boldog vagyok. : )

Ez tetszik. ^^

Amúgy megint sokat írtam, de nem baj. Filozofálgatások kategóriába belefér. : ) Aki akarja úgyis elolvassa végig.^^

KIEG.: Ja, és asszem megváltoztatom kicsit a betűméreteket, na meg frissítsetek mert mindig tökéletesítem a dízájnt. ; ) 

A nap bölcsessége:

"Mi a könnyebb? Ezer vágyat kielégíteni, vagy pedig egynek ellenállni?"